A művészet története

Sajtószoba

„... ismeretterjesztésre törekszik, arra, hogy érthető nyelven megfogalmazzon olyan fogalmakat, amelyek a művészettörténet megismeréséhez fontosak, hogy elbeszéljen olyan történelmi folyamatokat vagy eseményeket, melyek háttértudásként igen fontosak egy műtárgy megismeréséhez, s nem utolsósorban arra törekszik a sorozat, hogy megtanítson műveket elemezni.” - Népszava

„Izgalmasan gyarapszik a Corvina Kiadónak a legjobbakhoz méltó vállalkozása, a kiemelkedő szellemi értéket kínáló, A művészet története című sorozata. Tizenhat, tartalmában és kiállításában egyaránt impozáns kötet ad hatalmas áttekintést a művészet történetéről… Érdemes elöljáróban kiemelnünk, hogy a művészet történetének bemutatásán túl mindegyikük igen jó kultúrtörténetként is szolgál. … Az elegáns, gazdagon és gyönyörűen illusztrált kötetek képanyaga megragadó. Pazar válogatást tárnak elénk a bemutatott művészet legszebb, legjellemzőbb alkotásaiból, s fényképek, ábrák segítenek érzékelni a helyszíneket… A legjobb stílusú művészettörténeti előadásokat kapjuk. Az ilyen műveknél természetesen kritikus jelentőségű, hogy szakmailag megbízhatóak legyenek – a Corvina kiadványai esetében ezt biztosra vehetjük.” - Köznevelés

„A tömör és letisztult szöveget üdítő rendszerességgel törik meg az egyszerű műelemzések és a kapcsolódó témákról írt rövid esszék.” - Artmagazin

„A gazdagon illusztrált albumok Magyarországon soha nem látott képanyaggal, szakszerű magyarázó szöveggel vannak ellátva, miközben művészeti irányzatok különböző korszakai mellett felvázolják a művészetekhez szorosan kötődő történelmi társadalmi folyamatokat is. A tartalomhoz méltó a kötetek kivitelezése is, melyek így minden bizonnyal a könyvespolcok nemcsak hasznos, hanem dekoratív darabjai lesznek.” - Magyar Demokrata

„... sikerült megtalálniuk a helyes egyensúlyt a szakmaiság és a népszerűsítés között...” - Artmagazin

„ A kötet külön érdekessége, hogy egy-egy reprezentatív alkotást kiemel, és arról részletes elemzést ad. A mozaikszerűen széttördelt részleteket mintegy nagyító alá veszi, majd a kis egységekből építi fel az egész kompozícióját. Így a műelemzésben nem járatos olvasó is betekintést nyerhet egy-egy alkotás rejtelmeibe, hogy ezáltal kapjon képet az egyik legvirágzóbb, leggazdagabb századról.” - Élet és Tudomány

„Laikusként lelkes olvasója vagyok a Corvina olaszból magyarított remek s gazdagságához és kiállításához képest olcsó, tizenhat kötetes, a magyar művészetet is tárgyaló sorozatának, A művészet történetének.” - Pesti Műsor

„Az impresszionizmus és a szecesszió nagy kalandja.

A tizenhat részesre tervezett művészettörténeti sorozat minden bizonnyal legnépszerűbb darabja lesz Az impresszionizmustól a szecesszióig című könyv. Ha Európa kulturális térképére tekintünk, az első számú desztinációk azokba a galériákba, múzeumokba vezetnek, melyekben főleg e korszak reprezentációja található meg.

Ha kézbe vesszük ezt a vastag, színes, jó illatú kiadványt, máris igazolni látjuk a korábbi megállapításunkat. Persze, hogy Klimt Judit című, 1901-ben festett képe szerepel a borítón, annak a művésznek az alkotása, akinek a képei a legtöbb múzeumi szuveníren, teáscsészén, hamutálon, egérpadon is fellelhető. E korszak alkotóinak emblematikus művei pont olyan nagyvárosi ikonokká váltak, mint Miki egér fejének sziluettje, vagy a Coca-Cola betűtípusa.

A könyvben szerepel Renoir, Monet, Manet, Degas, Pisarro, van Gogh, Rodin, Cézanne, Toulouse-Lautrec, Gauguin, Rousseau, Klimt, Munch - ki az, aki ennek a sztárparádénak ellen tudna állni?! Persze, szerepel az albumban Ferdinand Hodler és Gustave Moreau is – ezt azoknak a figyelmébe ajánljuk, akik a pesti Hodler és Moreau kiállításokat leszólták, hogy ugyan már, e festők a harmadik vonalba tartoznak. Persze, lehet kritizálni a szerkesztést, hisz teljességgel negligálják a magyar alkotókat. A magyar kiadás szerkesztői ezt a fájó hiányt úgy orvosolják, hogy a tizenhatodik, azaz az utolsó kiadványt a magyar művészetnek szentelik.

A könyv alaposan körbejárja az egyik legizgalmasabb kérdéskört, az impresszionizmus és a fényképezés titokzatos viszonyát, megtudhatjuk, hogy a japonizmus vagy éppen Tahiti világa miért gyakorolt olyan nagy hatást a XIX. század végi művészettörténetre, de a könyv feltárja az építészet és az urbanisztika hatását a festészetre, külön fejezetben tárgyalva a chicagói építésziskola eredményeit és a felhőkarcolók kialakulásának történetét.

A műelemzéseket és időrendi táblázatot is tartalmazó kötet lényegre törő, átmozgató edzésnek felfogható munka, és inkább exkluzív album, mintsem egyetemi jegyzet, de a könyv szerzői nemcsak esztétikai élményt kínálnak az olvasónak, végigkövethetjük a valóság ábrázolásának és a spiriluális tapasztalásoknak egymásra gyakorolt hatásait." - KultúrPart / Poós Zoltán

„Légy képben!

12-es sorszámot viseli a Corvina kiadó A klasszicizmustól a realizmusig című művészettörténeti sorozatának nemrég megjelent kötete, melyet David Bianco, Luca Mannini és Anna Mazzanti szerkesztett. Az impozáns képanyaggal megjelent, reprezentatív munka albumként is hasznos társ a koratavaszi estéken, de természetesen a képanyagok áttanulmányozsa mellé a művészettörténeti stúdiumokat is vehetünk.

A könyvből például megtudjuk azt is, hogy Napoleon volt az első politikus, aki ügyesen használta a kor “médiáját”, a csatákat a maga piározására használta fel, festőket hívatott a csataterekre, hogy a dicsőségét mennél életszerűbben ábrázolják. A kor legjobb festőinek állt portrét, csak hogy széles körben terjedjenek a róla készült képek, és mivel némileg valóban hasonlított az arcéle Augustus császáréra, az alkotókkal összekacsintva rájátszott a hasonlóságra. A klasszicizmus egyik legnagyobb festője, Jacques-Louis David volt talán az a művész, aki a legtöbbet tett azért, hogy egy politikusból úgymond “popsztárt” faragjon, és ez a fényes csillag pedig Napoleon volt.

A klasszikus műelemzéseket is tartalmazó kötetet többek között a “kis színesekért” is érdemes elolvasni. A párizsi Carousel-diadalív tetejét eredetileg azok a bronzlovak díszítették, melyeket a velencei Szent Márk-templomról hoztak el 1797-ben, de aztán később visszadták a lovakat, majd az eredeik másolatával helyettesítették azokat.

Vagy: ha éppen nem olvas párizsi útikönyvet, akkor innen is megtudhatja, hogy a Place Vendome közepén álló Austerlitzi oszlopot azzal a bronzzal borították, melyet az austerlitzi csatában a legyőzött oroszoktól és osztrákoktól zsákmányoltak, de megtudhatjuk azt is, hogy Canova alkalomadtán viaszréteget vitt fel a márványszobraira, mellyel finomabbá tette a márvány fehérségét.

A könyv jól fókuszáltan a kánonra épít, Jacques-Louis David alkotásaival kezdődik a könyv, Canova szobrainak szépségeszménye kap nagyobb hangsúlyokat, aztán Caspar David Friedrich, Goya, Ingres, Géricault, Delacroix és a preraffaelita Rossetti és Sir John Everett Millais lesznek a központi alakok. Érdekes, ahogy a könyv bemutatja a klasszicizmus elterjedését az egész világon, Itália, Németország, Spanyolország és az Egyesült Államokban, de fontos megemlítenünk azt is, hogy a szerkesztők figyelme kiterjedt a bútorkészítők alkotásaira is.

Egy ilyen könyv többek között arra is jó, hogy az ember megengedjen magának egy-egy gondolatkísérletet. Például, hogy Canova Az utolsó Stuartok síremléke című kompozíciójának angyala előlegzi a preraffaelita, illteve szecessziós karaktervilágot. - KultúrPart.hu / LZP