A rokokótól a XVIII. század végéig
A művészet története - 11. kötet
Árkádia légies fuvallata és a forradalom fergetege, az udvarok fényűzése és a felvilágosodott gondolat komolysága, a Winckelmann által szentesített modern régészet születése és az első nagy múzeumok megnyitása a nagyközönség előtt. No meg a veduták sokasága és a gyönyöröktől tobzódó élet a villákban. S akkor még említést sem tettünk a század nagy újdonságáról, a porcelánról. Igencsak nehéz lenne egyetlen formulában vagy meghatározásban összefoglalnunk, mit értsünk a XVIII. század európai művészetén. Kezdetben úgy tűnt, a XVII. század irányvonala és értékrendje tekintetében minden maradhat a régiben. A római egyház, megépítve a Santa Maria Maggiore és a lateráni Szent János-bazilika monumentális homlokzatát, továbbra is önmagát ünnepli. A Tiepolóhoz hasonló művészek lenyűgöző méretű freskókat festenek a villák, templomok és paloták boltíves mennyezeteire, miközben sokkal könnyedebb és légiesebb színárnyalatokat alkalmazva megváltoztatják színkezelésüket.
A Bourbonok sorra emelik a monarchia dicsőségét hirdető épületeket Nápolyban, a Capodimontén, valamint Casertában. Hasonló a helyzet Szentpétervárott, ahol a cárok új lakhelyei emelkednek, vagy Würzburgban, ahol a hercegérsek rezidenciája, Potsdamban, ahol a Sans-Souci, Bécsben, ahol a schönbrunni kastély, vagy Madridban, ahol új királyi palota épül meg. Versailles-ban eközben művészek egész hada munkálkodik a hatalmas királyi palota kidíszítésén és berendezésén. A XVIII. század építészete örökli a barokktól a formák pazar gazdagságát és szeszélyességét, ugyanakkor ezt könnyedebbé és kecsesebbé oldja. Nemkülönben a festészet: mintha a barokk szépségeszmény által meghatározott vonalat követné, de ezt nagyobb könnyedséggel teszi. Canaletto, Bellotto és Guardi ragyogó „fotogramokon” örökíti meg ennek a boldogságban úszó Európának a városképeit.
Mindezt együttesen nevezzük rokokónak. A dolgok azonban gyorsan változásnak indulnak. Angliában már a szigorú neopalladiánus stílusú épületekért rajonganak, Hogarth révén pedig a festészet a társadalmi szatíra hatékony eszközévé válik. A francia felvilágosodás gondolkodói egy új társadalom körvonalait vázolják fel, amely az Ész elsőbbségén alapszik, s a klasszikus formavilágot alkalmasabbnak ítélik arra, hogy a vizuális művészetekben kifejezze racionális hitvallásukat. Herculaneum és Pompei váratlan fölfedezése nagy segítségükre van ebben. A legkülönfélébb nemzetek nagy koponyái sereglenek Itáliába, s a „régi kacatok” valóban épülésükre szolgálnak. Rómában és Londonban megnyílnak az antik világot bemutató első múzeumok, a század végén pedig már a klasszicizmus a „korszerű” stílus.