Görög művészet
A művészet története - 3. kötet
A görög művészet története Krisztus születése előtt háromezer évvel kezdődött az Égei-tenger szigetein; ezen belül is a legfontosabb szerep Krétának jutott. Ebben a térségben jött létre az a csodálatos civilizáció, amely két szakaszra osztható: a minószira és a mükénéire. Az előbbi korszakban épült a hatalmas knósszoszi palota, amelyet egy angol régész, Arthur Evans tárt fel az 1900-as években. A knósszoszi palotát – akárcsak a vele egyidős phaisztoszit – látványos, kivételesen élénk és üde, pompás ruhát viselő táncosnőket, papokat és papnőket ábrázoló falfestmények díszítették. A kerámiatárgyak festett díszítései segítségével végigkövethetjük, miként vált egyre stilizáltabbá a minószi képzőművészet. Az i. e. XV. század táján a mükénéi királyságok meghódították és lerombolták a minószi városokat.
Megépültek az első erődített görög akropoliszok, vagyis Mükéné és Tirünsz erődje. Ezekbe olyan diadalkapukon lehetett bejutni, mint a mü ké néi Oroszlános kapu. Létrejöttek az első monumentális föld alatti sírok is, amelyekből rendkívül értékes sírmellékletek kerültek elő: többek között szenzációs aranytárgyak, például az Agamemnón-maszk. Ennek ellenére a minószi és a mükénéi civilizáció csupán előhírnöke volt annak a felmérhetetlen jelentőségű, kirobbanó alkotóerőnek, amely a következő évszázadokat jellemezte.
A görögök kialakították a templom szerkezetét, meghatározták az oszloprendeket, megépítették az első színházakat, s az emberi test szépségének eszményítésére és dicsőítésére csodálatos márvány- és bronzszobrokat alkottak. A görög civilizáció fénykorának az úgynevezett klasszikus kort (i. e. 450–320) tekintik. Ekkor élt az athéni Parthenón építését elrendelő Periklész, s ekkor tevékenykedtek olyan nagy művészek, mint Pheidiasz, Polükleitosz vagy Mürón. Az itáliai görög gyarmatok (Szürakuszai, Akragasz, Szegeszta, Paestum) művészeti élete is meglepően élénk volt. A görög művészet utolsó nagy korszakára, amelyet hellenisztikus kornak nevezünk, a makedón hódítás nyomta rá a bélyegét.
A legkiválóbb görög műalkotások egy része azonban – Praxitelész és Lüszipposz szobraitól a Szamothrakéi Nikén át a halikarnasszoszi Mauszóleionig és a pergamoni oltárig – éppen ebben az utolsó időszakban keletkezett.